Két és fél éve a magyar gasztronómia nagyágyúi között működik sikeresen a Lakatos Műhely.
Két és fél éve a magyar gasztronómia nagyágyúi között működik sikeresen a Lakatos Műhely. November 14-én délután a szokásosnál is többen gyűltek össze a Hold utcai Belvárosi Piac emeletén található kolbászozónál. Az alapító Lakatos Márk ugyanis ekkor mutatta be első szakácskönyvét. Ebből a Foodyny sem maradhatott ki.
Mennyire őszinte ez a könyv?
Ez egy stylist szakácskönyve, mégpedig Lakatos Márké. Vagyis arról szól, hogy miként látom én a világot, azon belül pedig a főzést. A mozi, a divat, a Lakatos Műhely, az utazásaim, a gyerekkorom – tulajdonképpen minden benne van, ami engem meghatározott, ami engem inspirál. Önkényes könyv lett minden szempontból, beleértve a fejezetszerkesztést és a receptválasztást is.
Így kerülhettek a könyv elejére a desszertek?
Sem cukrász, sem háziasszony, sem édesszájú nem vagyok. Mégis van pár olyan desszert, amit nem adnék oda egy sajtválogatásért vagy egy másik előételért sem, pedig általában ezeket eszem desszert helyett. Ezért aztán úgy éreztem, hogy ez a pár finomság megérdemli, hogy velük kezdődjön a könyv. Így kapták meg az első fejezetet az Édeseim.
A 'drágáim' egy másik rád jellemző megszólítás. Rögtön ezek az ételek következnek az Édeseim után. Ebbe a fejezetbe mik kerültek?
Ide gyűjtöttem azokat a fogásokat, amelyekhez drága alapanyagok szükségesek. Aki szeret főzni, az nem mondhatja álszent módon, hogy mindig gazdaságos menüket kell összeállítani. Lehet, hogy csak évente egyszer fér bele, akkor azt az alkalmat kell kihasználni és megélni.
Vagy már annyira séf, mint stylist?
Stylistként 15 éve vagyok autentikus figurája a hazai divatpiacnak, és bár gyerekkorom óta főzök, ugyanezt szakácsként még egy darabig biztosan nem merném kijelenteni magamról. Inkább egy olyan gasztro-arcnak gondolom magam, aki stylistként elég fogékony és nyitott volt arra, hogy ebbe az irányba is kiszélesítse a látásmódját. Ez a két szakma egyébként nem áll olyan távol egymástól, hiszen érzékenységet igénylő alkotói területekről van szó. Nem véletlen, hogy sok művész barátom, Anger Zsolttól nagy Ervinig, jól főz.
Stylistként az a dolgod, hogy irányt mutass. Ebben a könyvben is van ilyen szándék?
Nincs. Ez egy utazás, egy társasjáték. Ha valaki úgy érzi, van köze ahhoz a világhoz, amit én élek, akkor csatlakozhat, és kipróbálhatja, milyenek a kedvenc ételeim. A receptek nagy részét a kultúrtörténet ikonjai inspirálták: Madame de Pompadour, Casanova, Maria Callas vagy Palvin Barbi, mind olyan stílust alkottak, amire érdemes figyelni.
Maria Callas: La torta mia
Mikor kezdtél főzni?
Az egész onnan indult, hogy gimnazistaként olyan filmeket főztünk végig, mint a Szindbád, A nagy zabálás vagy A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, mert azt gondoltuk, hogyha egy film ilyen érzelmeket tud kiváltani gasztronómiával, akkor azt ki kell próbálnunk.
Úgy is, hogy sok filmben perverz, rémisztő dolgokat hoz ki az alkotókból az evés és a hedonizmus?
Az étkezés nagyon para téma tud lenni, rengeteg freudi elfojtással. Én például nem véletlen voltam kövér tinédzser: a mi családunkban a büntetés-jutalmazás eszközének tekintették az ételt.
Karácsonykor is főzöl?
Általában az ünnepekre elutazom, de idén annyit voltam már külföldön, hogy valószínűleg itthon fogok ünnepelni a családdal és barátokkal. És ahogy ilyenkor lenni szokott, a két ünnep között adok egy nagyobb vacsorát. A legutóbbi ilyen alkalommal (a könyvben Szindbád misós kocsonyájaként szereplő) ázsiai kocsonyát főztem kacsa húsból, fürjtojással.
Szindbád misós kocsonyája
Lesz következő szakácskönyved?
Már most gondolkozom rajta. Még az is lehet, hogy a divatnak és a főzésnek is lesz köze hozzá. De egyelőre úgy örülünk ennek a könyvnek, mint egy újszülöttnek.